Vámos Miklós: Hattyúk dala
Impozáns méretű kötetet szerzője áradó mesélőkedvvel avatja be olvasóit többek között Pécs városának történelmébe, színterébe. A harminckét fejezet akár fordított sorrendben is olvasható, a regény ugyanis nem feltételez lineáris haladást a sorok között. Így vagy úgy azonban érdemes belefogni az olvasásába, mert izgalmas kalandban lehet része az érdeklődőnek. Azt azonban meglehetősen nehéz megfogalmazni, hogy miről is szól ez a történet, mert egyszerre olvasható az idő regényeként, amelynek szerzője megkísérli „kordában tartani” az elmúlást, a hanyatlást és a reményt, de olvasható egy város, nevezetesen Pécs históriájaként is, ahol a föllelt titokzatos, Voynich féle kéziratot századok során át sem tudták megfejteni. A kötet címét inspiráló, Hattyús kézirat áll a történet középpontjában, ez tartja össze a szöveg részeit, amelyek végül szerves egésszé lényegülnek, annak ellenére is, hogy a fejezetek korántsem hagyományos módon kapcsolódnak egymáshoz. Történelem, világvallások, hit és remény, hanyatlás és haladás, mind-mind az élet mozgatórugói, és ezt próbálja az időkeretek kitágításával tetten érni a szerző ebben a kötetében. Mindazoknak ajánlom, akik a mai magyar irodalom legújabb eredményeire kíváncsiak.
